Megvan a diagnózis. Mi következik?

Az első hetek: feldolgozás

A diagnózis sokféle érzést hozhat: megkönnyebbülést („végre van magyarázat”), gyászt az elvesztett évek miatt, dühöt vagy bizonytalanságot. Mindegyik természetes. Érdemes időt hagyni a feldolgozásra, és beszélni róla bizalmi személlyel vagy szakemberrel.

Pszichoedukáció

A NICE és az európai konszenzus-ajánlások szerint a kezelés első lépése a pszichoedukáció: annak megértése, hogyan működik az ADHD vagy az autizmus, milyen erősségekkel és nehézségekkel jár.

• Megbízható szakirodalom és ismeretterjesztő anyagok
• Csoportos pszichoedukációs programok
• Sorstárs-közösségek és önsegítő csoportok

Kezelési lehetőségek ADHD esetén

Gyógyszeres kezelés

Felnőtteknél és 6 év feletti gyermekeknél a stimulánsok (pl. metilfenidát) és nem stimulánsok (pl. atomoxetin) bizonyítottan hatékonyak. Indításuk és követésük pszichiáteri szakorvosi feladat.

Nem gyógyszeres módszerek

• Kognitív viselkedésterápia (CBT) felnőtt ADHD-ra adaptált formában
• ADHD-coaching a szervezési, időbeosztási készségekhez
• Szülőtréning gyermekek esetén

Támogatás autizmus esetén

Autizmusra nincs „gyógyszer”, a cél a jóllét és az önálló életvitel támogatása:

• Szociális készségfejlesztés, kommunikációs támogatás
• Szenzoros szükségletek felmérése, környezeti alkalmazkodás
• A gyakran társuló szorongás és depresszió kezelése (pl. adaptált CBT)

Iskolai és munkahelyi alkalmazkodás

Gyermekeknél

A szakértői bizottság véleménye alapján a gyermek BTMN (beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézség) vagy SNI (sajátos nevelési igény) státuszt kaphat, amely fejlesztésre és értékelési könnyítésekre jogosít.

Felnőtteknél

Csendesebb munkakörnyezet, rugalmas munkaidő, írásos feladatkiadás, rendszeres visszajelzés – ezek egyszerű, de hatékony alkalmazkodási formák.

Hosszú távú követés

Érdemes rendszeres kontrollt tartani, különösen gyógyszeres kezelés mellett. Az élethelyzetek változásával (iskolaváltás, új munkahely, szülővé válás) a támogatás is újragondolható.